Kiállítás: 2008. július 18-augusztus 31.

Vasarely a háború utáni időszak legsikeresebb és leghíresebb művészei közé tartozott. Művészettörténeti helyét tekintve az 1920-as és 1930-as évek geometrikus-absztrakt irányzataihoz, mindenekelőtt a Bauhaus és a konstruktivizmus művészetéhez kapcsolódott - az előzményekből azonban új nyelvet hozott létre, és új meghatározást adott a kép műfajának is.
...Vasarely hitt abban, hogy a művészet szerepe a társadalom megváltoztatása, a művész hivatása pedig a haladás elősegítése.
Esztétikai programjának az volt a fő célkitűzése, hogy a művészetet beiktassa a hétköznapokba, hogy az élet részévé tegye, olyan dologgá, ami mindenki számára hozzáférhető. Olyan képi nyelvet alakított ki, amelynek megértése kizárólag a látás pszichológiai tényezőin alapul, és nem függ a szemlélő ember származásától, kulturális előképzettségétől.
Munkáival, amelyek a szemnek szólnak, sőt gyakran ingerlik is, Vasarely döntő módon hozzájárult egy olyan művészeti irányzat létrehozásához, amely tisztán optikai hatásokra épít. Ez az irányzat később az "op art" nevet kapta.

A pécsi Vasarely Múzeumból érkező több mint ötven alkotás a művész teljes életművét átfogja. Munkásságának minden stílusjegye nyomon követhető az egri Zsinagóga Galéria tárlatán, a fekete-fehér op art-on keresztül az 50-60-70-es évek op art és kinetikus fejlesztéseinek törekvéséig. Láthatóak monumentális szőnyegei, és egyik leghíresebb alkotása, a Zebrák is.